Lantos Johnny csapatpózolás!
Egyszerűen meg kell érteni, hogy ha valaki nem tudja jól megmutatni magát, nem fog jó helyezést kapni a bíróktól, mert ők a versenyző fizikumát a versenyző által mutatott vizualitás alapján ítélik meg. Ezen felül a nézők sem kripliket akarnak látni a színpadon: alapvetően szórakozni jönnek és inspiráló fizikumokat látni. Egészséges, izmos, férfias kiállás, a fizikum esztétikus bemutatása kellene legyen a cél.
Mindig mondom: nem balettművésznek kell lenni, de arra senki nem kíváncsi, hogy ki nem képes beállni normálisan a hét kötelező pózba. Arra meg pláne nem, hogy ki van látványosan rosszul: az is egy feltétel kellene hogy legyen, hogy a versenyző olyan állapotban legyen fizikailag, hogy végig tudja gond nélkül csinálni a verseny. (A Superbody versenyszabályzat tartalmaz ilyen kitételt.)
Aki rosszul van az nem jól készült fel - a bíróknak pedig ezt figyelembe kell venni! A színpadi büféhangulat (amikor vizespalackokkal meg kólával mászkálnak a színpadon) pedig szerintem egyenesen felháborító - ezek a Superbody-n legalábbis megengedhetetlen dolgok.
Eme kicsi, ámbár szigorú kitérő után vissza Johnnyékhoz: a csapatpózolás egyrészt összetartja a csapatot és szerintem mindenkinek önbizalmat ad, másrészt logisztikailag egyszerűbb, harmadrészt kicsit modellezi a közösségi élménnyel azt az érzést, amikor a többi versenyzővel állunk a színpadon. Ezt is szokni kell lelkileg és technikailag is, még akkor is, ha a felvezető bíró megbízhatóan beállít mindenkit a helyére.
Tudni kell, melyik pózban milyen izmokat fogj, meddig tartsd ki, ügyelni hogy ne engedd el, amit hajlamos az embere elengedni (pl. felsőtest pózoknál láb vagy has), hogyan takarékoskodj az energiáddal majd a színpadon, amikor hosszú percekig feszíteni kell, miközben a reflektorok fénye pont olyan érzést ad, mintha 50 fok melegben állnál a nyári napfényben délben.
