Victory Gym 33. szülinap!

A Victory Gym Sajószentpéteren  nem a világ legnagyobb terme: 11 ezer fős kisvároshoz kell értelmezni. De Sándor Lali nagyon tud valamit, ha 1991 óta visz egy termet. És a tudás nem csak szakmai: a sport szeretete és az alázat az alappillérei, ami miatt valahogy mindig rendszeresen szóba hozzuk Lalit is meg a termet is.

Régóta ígértünk Lalinak Dudás Ádám szemináriumot, amiből csak egy edzés lett egyszer, de most a 33. születésnap alkalmából MiniPowerChallenge és miniszeminárium volt a menü. (Meg Sántha Tomi pózolás, de azt elfelejtettük.)
A beszélgetős dologgal kezdtük és az ünnepléssel, 33 év brutális még akkor is, ha ez a negyedik helyszín: tehát volt torta, meg persze edzés előtti formula hogy jobban menjen majd az erőállóképesség. Ez elég biztos recept egyébként a hányáshoz, de mindenki kemény volt és bent tartotta, nem tudtam egyetlen jó hányós képet sem csinálni, Lalinak se kellett rohanni felmosóért.

Oláh Ákos fekvenyomó bajnok és Tóth Enikő bikini bajnok volt még a vendégünk, ők később megbízhatóan segítettek bíráskodni, nem megbízhatatlanul, ahogy Tomiék szoktak. A sztorizásban Dudás Ádám megtáltosodott: aki ismeri, tudja, hogy végtelenül szerény sportoló, elképesztő bodybuilding karrierje nem párosul Fábry Sándor beszédkészséggel, bár rossz nyelvek szerint az előadóművészek sem maguktól viccesek.
Mi erre maximum mentális fókusz fokozót használunk, lehet Ádámnál most az volt a titok, de nagyon jól nyomta, bárcsak emlékeznék rá, hogy mit (bár úgyse írnám le, a sztorik mindig azoké, akik ott voltak). Biztos, hogy volt szó arról, hogy a nagymama hogyan kényszerítette Ádámot verseny előtti sütievésre, amit aztán még így is meg tudott nyerni (a versenyt, nem a sütit),  de esküszik, hogy azóta erről leszokott. 

Sántha Tomi már erőemelésben is legenda volt, vele kielemeztük, hogy a tyúk vagy a tojás volt-e előbb a testépítés és az erőemelés relációjában, Enikő pedig megvigasztalt mindenkit, ahogy a Bikini azért színpadon nem olyan, mint amikor a modellek billegnek a divatbemutatón. Ákos is sztorizott valamit, de már elfelejtettem, talán azt feszegettem, hogy hogyan lett ilyen jó kis fizikuma fekvenyomóként, lába is van ugyanis. Tőle egyébként sokat lehet tanulni stratégiáról: még egy bemelegítés sem olyan egyszerű, mint hinnénk. 

Ákos egyébként bíráskodásban is profi, hiszen maga is szervez versenyeket. Nekem hatalmas segítség volt, hiszen dumálni, adminisztrálni, forgatni és fotózni egyszerre nem olyan egyszerű, Ákos meg simán kezelte a lapozókat (két helyi srác ugrott be segíteni, figyelte a szabályos végrehajtást, míg Enikő számolt. 

Itt bejött az a papírforma, ami nem szokott: erősportból érkezett a győztes, de azt pláne nem gondoltam, hogy olyan valaki fog nyerni, aki a legidősebb a mezőnyben az 58 évével. Volt olyan versenyző is, aki még kezdő volt, elég vékony, kicsi testsúlyú, mindössze hármat teljesített fekvenyomásban - majd pár perc múlva ötvenet húzott bicepszre.

Nem meglepő, de nagyon jól szórakoztunk, a versenyzők  nagyon odatették magukat. Nem mindenki indult egyébként aki ott volt, nem kötelező dolog ez, vannak, akik csak találkozni akarnak velünk vagy sztorikat hallgatni. Viszont átálltunk előnevezésre, mert a lehetőségek és az idő miatt kis létszámú versenyek ezek és nem akarunk úgy járni, mint Gödöllőn,  ahova sokan neveztek és  mág többen jöttek. Előnevezéssel előre ki lehet számolni a súlyokat, amivel már időt nyerünk a rendezvény napján és kalkulálni is tudnunk a programmal.
Sántha Tomi és Ádám közben edzettek is, utána pedig gasztronómiai hamburgertanulmányozást tartott a stáb Lalival, de ez már egy másik történet.