A világ legjobb akciófilmje: Kommandó
A napokban volt 39 éve a Kommandó premierje, amely a rejtélyes Phantom Commando néven került először köztudatba, máig sem egészen értem, miért - lehet a német piacon ment ezzel a címmel. A VHS korszak csúcsán voltunk Magyarországon, így természetes, hogy a német szinkronos/legendás magyar alámondásos verziót láttam először. De mivel egy balatoni büfében fekete-fehér tévén néztük távolról, fel sem ismertem Arnold Schwarzeneggert, sőt, azt hittem, néger. (Pedig a Conan-en és a Terminatoron már túl voltunk.) Aztán eljutott otthonra is - igaz mások otthonába, mert akkor még nem volt mindenkinek ún. videomagnó - így láthattam színesben és vállalható minőségben. Akkorát ütött a film - nem utolsósorban a fizikum miatt - hogy mindenféle legendák keringtek Arnold méreteiről: konkrétan emlékszem, hogy szinte mindenki azzal promózta a filmet, hogy a nyitójelenetben azt hitte Arnold karjára, hogy a lába. Talán még azt is elhitték páran, hogy igazi farönköt cipel. Később lehozták a moziban is, 1988-ban talán - ha jól emlékszem, rögtön szinkronosan.
Sokáig azt hittem hogy Arnold Schwarzenegger akkoriban még amolyan kezdő filmsztár volt, de a közhiedelemmel ellentétben akkoriban már eléggé meg volt alapozva anyagilag és Amerikában már neve is volt, ezért nem kellett szerepekre ácsingóznia és igencsak beleszólhatott a dolgokba.
Eredetileg a filmet Gene Simmons-ra, a Kiss gitárosára írták, ami amilyen viccesen hangzik, olyan vicces is, hiszen a kasszasikert mindenképpen Arnold izomzata és karizmája hozta el. Ugyan anno a kritikák jobbára pozitívak voltak, mégis sokan lehúzták az irreális akciójelenetek miatt, pedig szerintem a film cseppet sem vette komolyan magát. Kétségtelen, hogy a Stallone-Schwarzenegger rivalizálás sűrűjében voltunk, így kapóra jött a forgatókönyv, hogy Arnoldnak is legyen saját "Rambo filmje". Az eddig talán nem is látott fanyar humor az, amivel ki tudta kerülni az olcsó utánzás csapdáját és a műfajon belül újszerű, sőt egyedi tudott lenni.
A rendező Mark L. Lester saját bevallása szerint ez a kedvence a filmjei közül, de ezen nem csodálkozik senki szerintem, mert nem igazán sikerült hasonlót dobni se előtte, se utána. A "leszámolás Kis-Tokióban" című Dolph-Lundgren - Brandon Lee film említhető meg talán, de az ehhez sehol nincs. Joel Silver producer karrierje ellenben pont a Kommandóval vett repülőrajtot; előtte nem sokat villantott, de utána olyan legendás filmeket hozott össze, mint a Die Hard, Halálos Fegyver sorozatok, Pusztító, Mátrix és sorolhatnám még a jobbnál-jobb filmeket. Iszonyat nagy király az ember!
A Kommandó viszonylag kicsi, 9 millió dolláros büdzséjéből (ez ma 24 milliónak felelne meg) 1 milla volt Arnold gázsija - és majdnem 60 milliót hozott. Nyilván akkor még csak egy réteg számára került kult-státuszba, de nekik azonnal és később talán szélesebb rétegnek is. A siker titka egyébként egyértelműen a beletett energia és munka: gondoskodtak az olyan apróságokról, hogy mint a megfelelő zenei anyag, amihez egyrészt sikeres betétdalokat használtak (Pointer sisters: We fight for love), másrészt a film zenéjét a rutinos James Hornerre bízták. Aki ugyan talán újrahasznosított pár ütemet a egzotikus dob és fuvola futamaiból (lásd. 48 óra), de amit itt összehozott, az telitalálat.
Ez a film egyértelműen az akciófilmek és ezzel együtt a 80-as évek izomkultuszának himnusza, szerintem sokkal nagyobb hatással, mint gondolnánk. Biztos, hogy sokan fogtak súlyzót a kezükbe a Conan két része és a Terminator miatt, de igazán azonosulni John Matrix figurájával lehetett és szerintem ez adta meg a lökést nem csak a hétköznapi emberek vágyainak, hanem annak a jelenségnek is, hogy a film- és akár rocksztárok is jól láthatóan elkezdték fejleszteni a fizikumukat, mert az izmosság menő lett. Érdekes példa, hogy a sármőr Alain Delon az 1987-ben bemutatott "A Zsaru szava" című filmjében jól láthatóan megizmosodott és erre a nyitójelenet rá is játszik.
A Kommandót sokkal alulértékeltebbnek hittem, de egészen előkelő helyen áll a legjobb akciófilmek listáján még úgy is, hogy ezekbe aztán a westernfilmektől a sci-fi-ig mindent bevesznek. Az én listámon azonban egyértelműen első helyen van: benne van minden, amit a 80-as években, az izomkultuszban és az akciófilmekben szeretni lehet. És persze igazi tesztoszteronbomba.
Hálát adok mindennek, hogy ezen nőhettem fel - ennél soha nem volt jobb és soha nem is lesz jobb akciófilm!